„Harántemelő”, mindannyian ismerjük ezt a kifejezést. De vajon azt is tudjuk, mit takar valójában?
Nos legtöbben a talpbetét belső oldalán középtájon elhelyezkedő, körülbelül féltojásnyi domborulatra gondolunk. Ez azonban tévedés! Erre a domborulatra megtévesztő a "harántemelő" kifejezés. Ez a talpbetét kialakítás ugyanis a láb hosszanti boltozatát alátámasztó hosszboltozati emelő. Két fogalmat kell tehát külön választanunk, a hosszanti- és a haránt boltozatot.
Pontosítsunk:
Az egészséges felnőtt lábfejen 2 boltozat látható, ahol a csontok ívet alkotnak:
- a haránt, azaz keresztirányú boltozat és
- a hosszanti boltozat
A lábboltozat íveinek szerepe hasonló az építészetben alkalmazott boltívekéhez, vagyis a felűről egy pontban ránehezedő nagy súlyt széles felületre oszlatja szét. Ezzel könnyíti meg a teherviselést. Jól kitalálta a természet és okosan importálta az építészetbe az ember.
A lábfejen a harántboltozat előrébb, a lábközépcsontok tövénél helyezkedik el és keresztirányú. Ez a „valódi” harántboltozat. Lesüllyedése következményeként a lábfej elől legyezőszerűen szétterül és olyan, főként idősebb korban megjelenő kellemetlen deformációkat okoz, mint a bütyök, a kalapácsujj, az egymásra csúszó lábujjak.
Mindezek alapján tehát a harántemelés a lábközépcsontok tövénél található keresztirányú, ellaposodott boltozatot emeli meg, a lábujjak töve táján, a talpbetét középvonalában húzódó enyhe domborítással. (Az ábrán a keresztirányú nyíl mutatja.)
A harántemelő jóval kisebb, mint a talp belső oldalánál kialakított hosszanti domborulat, azaz hosszanti emelő. Elsősorban kalapácsujjak, bütyök, egyebek esetén alkalmazzák önállóan vagy a hosszanti boltozati emeléssel együtt, amennyiben annak lesüllyedése ezt indokolttá teszi.
Hosszanti boltozat és lúdtalp
Lúdtalpról akkor beszélünk, ha a lábfej hosszanti boltozata süllyed le, aminek következtében nagy valószínűséggel a kereszt-, azaz haránt boltozat is ellaposodik. Kezelésének egyik kulcs eleme a hosszanti lábboltozat talpbetéttel történő megemelése. A lúdtalppal kapcsolatban tehát mindig erre a hosszanti, belső, ívre gondoljunk, a cipők, papucsok esetében pedig a talpbetét belső oldalán levő kb. féltojásnyi domborulatra.
A gyakorlatban a lúdtalppal foglalkozó cikkek zömében "harántemelésnek" nevezik ezt a hosszanti emelést. Ez téves. Ilyenformán helytelenül alkalmazzák a mindennapi szóhasználatban!
A lúdtalp kezelésben szintén alkalmazott a szupináló, azaz döntött sarok szisztéma: a belső oldalon pár milliméterrel megemelt sarokkal dönti kifelé a cipőt, ezáltal a boka kevésbé dől befelé.
A kép bal oldalán látható szupinálás és a lesüllyedt belső ív (hosszanti boltozat) alátámasztása talpbetét domborulattal két külön dolog, ugyanakkor együtt, egy gyógycipőben is alkalmazható. A szupinálást ma egyöntetűen minden ortopéd orvos helyesli, a belső alátámasztásról (hosszanti boltozat emelő betét) megoszlanak a vélemények.
Most, hogy tisztáztuk, hogy egy talpbetéten hol található a hosszanti emelő és hol a harántemelő, jobban fogunk tudni dönteni a megfelelő talpbetét kiválasztásáról.
A lúdtalp, bokasüllyedés, befelé dőlő boka kezelésénél alkalmazott talpbetétek leginkább csak zárt cipőkben használhatóak. De mi történik otthon? A cipőből kibújva hogyan adhatjuk meg a lábaknak a megfelelő alátámasztást és kényelmet?
Ilyenkor jön szóba az otthoni papucs. A közbeszédben (tévesen) „harántemelő papucs”-ként emlegetett lábbeli a fejekben a hosszanti emelővel ellátott papucsot takarja. Az otthoni használatra szánt papucsok többféle talpbelsővel készülnek, lehetnek emelő nélküli, hosszanti emelővel vagy hosszanti és kereszt, azaz harántemelővel kialakítottak.
Frissen megszerzett tudásunk segítségével, tisztázni tudjuk a fogalmakat és ki tudjuk választani a számunkra megfelelő talpbetétet vagy lábbelit.